Földvári Józsefre emlékeztek születésének századik évfordulóján

Gál István László, a Büntetőjogi Tanszék vezetője köszöntőjében Földvári József tudományos és emberi örökségét méltatta. Személyes emlékeit felidézve elmondta: harminc évvel ezelőtt még hallgatóként ült a professzor előadásain, később munkatársa lett, ma pedig az egykor általa vezetett tanszéket irányítja. Hangsúlyozta: a szakmai igényesség, a világos gondolkodás, valamint a tudomány és a gyakorlat egységének felismerése olyan mércét jelent, amelyhez ma is igazítja munkáját.

A centenárium alkalmából bemutatott tanulmánykötet különböző nemzedékek, tudományos műhelyek és jogászi hivatások képviselőinek írásaival tiszteleg Földvári József előtt. Gál István László arról is beszámolt, hogy a professzor emlékére domborművet avatnak, a Büntetőjogi Tanszék könyvtárterme pedig felveszi a nevét. Mint kiemelte: egy tanár életművét mindenekelőtt tanítványai, továbbadott gondolatai és emberi példája őrzik.

Tóth Mihály professzor Földvári József tudományos pályáját áttekintve arra kereste a választ, mit őriz meg az idő egy tudós életművéből, és mi marad érvényes tanításaiból a megváltozott társadalmi és jogi környezetben. Mint hangsúlyozta, Földvári nehéz történelmi körülmények között is következetesen ragaszkodott „a fogalmi pontossághoz, a mértéktartáshoz, a szakmai igényességhez”. Munkásságának időszerűségét elsősorban kérdésfeltevéseiben, a büntetőjogi felelősség és az állami büntetőhatalom határainak vizsgálatában látta.

Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményekről és a kriminálpolitikáról írt munkák kapcsán Tóth Mihály az eljárási tisztesség, a jogbiztonság és a büntetőhatalom korlátozásának összefüggéseit hangsúlyozta. Földvári a bűnözés elleni fellépést átfogó társadalmi feladatként értelmezte, amelynek a büntetőjog fontos, de korlátozott eszköze. A rendszerváltás utáni igazságtételi vitákban ugyanakkor az Alkotmánybíróság álláspontjával is vitába szállt: a korábbi rendszerben politikai okokból elmaradt felelősségre vonás lehetősége mellett érvelt. Pályájának ezt a szakaszát az előadó a történelmi igazságosság és a jogbiztonság közötti feszültség felől mutatta be.

A tudományos áttekintést személyes emlékek egészítették ki. Tóth Mihály az 1989-ben, a koncepciós perek felülvizsgálatára létrehozott bizottságban került közelebbi kapcsolatba Földvárival, aki később meghívta a pécsi tanszékre. Az átmenetinek gondolt szerepvállalásból rövid megszakításokkal negyedszázados munka lett. Felidézte a professzor otthonában folytatott beszélgetéseket és aggodalmát is, hogy vajon tanításai eljutnak-e még a következő jogásznemzedékekhez.

Az előadó szerint éppen a továbbadott gondolkodásmód teszi maradandóvá a tanári életművet. „De ennél is fontosabb az a szellemi hagyaték, amely generációról generációra öröklődik tovább” – fogalmazott a könyvek és tanulmányok jelentőségét méltatva. Földvári örökségét az intellektuális becsületességben, a szakmai mértéktartásban és a fogalmi pontosság tiszteletében jelölte meg. „Ezért nem csupán emlékezünk rá, hanem párbeszédet folytatunk vele.”

Földvári József professzor (1926–2009) a magyar büntetőjog-tudomány kiemelkedő alakja, a pécsi jogászképzés meghatározó személyisége volt. Tudományos munkássága, kivételes oktatói tevékenysége és iskolateremtő szemlélete jogászgenerációk gondolkodására gyakorolt maradandó hatást. A tudomány iránti igényesség, a hallgatók iránti elkötelezettség és a jogállami értékek következetes képviselete életművének meghatározó elemei.